ÉLETÚT

 

Az Alföld hírös városában, Kecskeméten születtem; hároméves korom óta élek Lakiteleken. Az általános iskolát itt végeztem, majd a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. A népművelés-könyvtár szakot Debrecenben végeztem, majd Szegeden rajztanári diplomát szereztem. 


Az első munkahelyem – három évig – a lakiteleki könyvtár vezetése volt, akkor még igen mostoha körülmények között.
1975-ben férjhez mentem Ceglédre, Czinege Sándorhoz. Népművelőként (művelődési ház igazgatóként) dolgoztam 2 évig, majd rajztanári állással hívtak vissza Lakitelekre, szüleim lakóhelyére. Hoztam magammal egy fiút is, Sándort, aki 1976-ban született. Őt még két kislány követte: Orsolya (1979) és Ágota (1981).
Majdnem 20 esztendőt töltöttem a Lakiteleki Általános Iskola katedráin, rajzot és magyart tanítottam a helyi iskolában. Közben elvégeztem a Móricz Zsigmond Újságíró Iskolát, mert 1994 óta a Lakiteleki Újság készítésében is tevékenyen részt vállaltam; s immár 16. éve vagyok a kiadásért felelős szerkesztő.
Közben több mint esztendeje elkezdtem az agyagozást is. Szép eredményeket érek el a különféle pályázatokon, kiállításokon. Folyamatosan kérnek fel az ország különféle pontjain, hogy mutassam be alkotásaimat; ill. tartsak bemutató foglalkozásokat. Pl.: Kapolcs, Művészetek Völgye (Taliándörögd); Bp. Vajdahunyadvár, Múzeumok Éjszakája..., falunapokon, több település többféle csoportjának. Rendszeresen látogatnak el a műhelyembe különböző csoportok, hogy megnézzék az alkotás folyamatát; esetleg kipróbálják maguk is. Öt kerámiai alkotótábort szerveztem a saját műhelyemben, igazán nagy sikerrel. 2008-ban egy mesepályázaton 22 alkotó kisgyermek munkáját díjazták, sokan arany-, ezüst- és bronz oklevelesek lettek.
Több mint negyven kiállításon mutattam már be az alkotásaimat – elsősorban itthon, de kaptam már meghívást külföldre is (Ausztria).  Több elismeréssel dicsekedhetek: nemzetközi I. díj egy pályázaton; különdíjak; elismerő oklevelek és emléklapok sokasága.
2006-ban visszatértem a katedrához;  művészeti iskolákban és művészeti óvodában tanítok kerámiát. Nagyszerű érzés a gyermekeket rávezetni az alkotás örömére, s beterelni a művészet ezen titokzatos szentélyébe. Nagykőrösön, Szentesen is díjazott lett a diákjaim pályamunkája. Vallom, hogy nagy szükség van a gyermekek életében a kézműves tevékenységeknek. A kézügyességen túl az alkotó fantázia határtalan teret nyit meg előttük.
 Kiegyensúlyozott ember vagyok, hiszen azt a munkát végzem, amit szeretek. Alkotok, újságot szerkesztek, tanítok.
Gyermekeim már párt találtak. Egy közel öt esztendős kislány boldog nagymamája vagyok. A legnagyobb boldogságom az, hogy a kicsi Laura keze nagyon ügyes, van már jó néhány kiégetett munkája. „Előttem az utódom!” S bízom benne, hogy folytatódik majd e sor!!
2006-ban egy újfajta megmérettetés ideje érkezett el: felkértek, hogy induljak az önkormányzati képviselőjelöltségért. Igen szép eredménnyel kerültem be; másodikként a sorban.
Nem könnyű munka; igyekszem e nem kis felelősséggel járó feladatnak is megfelelni!
Teszem a dolgom, mert tudom, mi a kötelességem. Nekem fontos, hogy a nagyapám, a néhai kádármester emlékét is megőrizzem; s édesanyám, a közismert pedagógus szellemiségét is tovább vigyem; s megfeleljek a férjemnek, a gyermekeimnek, az unokáimnak; ám leginkább a saját elvárásaimnak. 
Arra kérem a Mindenhatót, hogy segítsen megtartani a tisztességem; adjon a felelősségteljes munkámhoz elegendő józan észt, erőt, egészséget és kitartást!   


Kemény Zsigmonddal együtt vallom: „Kitűnővé egy szerencsés perc által is válhatunk; hasznos emberré a fáradságos évek tesznek.“